Próbálok Ádámnál és Évánál közelebbi kiindulási pontot találni, de így is kénytelen vagyok visszamenni majdnem a kezdet kezdetéig, ugyanis a probléma gyökere ott rejlik. J.K. Rowling, amikor Harry Potter történetét írta, az első négy kötetet tulajdonképpen együtt alkotta meg. A Tűz Serlege után viszont megfigyelhető a kardinális törés, váltás, amit két, cseppet sem elhanyagolható dologgal lehet magyarázni:
1. a korábban említett egy-svunggal-megírt metódus
2. Voldemort visszatérése nyilvánvalóan maga után vont egy masszív hangulatváltást, a gyermekkor ártatlanságának Cedric halálával búcsút inthettünk.
A hangulatváltás tetszett, mert bár észlelhető volt, mégsem lógott ki, magától értetődő volt, hogy nem lehet ugyanolyan minden azok után, hogy a Sötét Nagyúr visszatért. Az egész kapott egy extra adag felnőtt hangnemet, ami meglepően jól állt neki. Megmaradt a korábbi részek 1-könyv-1-plot jellege, de érezhetően kiszökött a lényeg a kastély falain kívülre, az igazi mozgatórugók onnan érkeztek és a nagy fináléra készített már minden. Példának okáért, amíg a 2. rész egyértelműen hű volt a címéhez és egy az egyben a Titkok Kamrájának rejtélye köré épült, addig az utolsó három kötet játszi könnyedséggel kaphatott volna más címeket. Igen, fontos és új elem volt a Főnix Rendje (de valójában egy jóslat megszerzése volt a mozgatórugó), a Félvér Herceg kiléte és a vele járó csavar se volt semmi (viszont a könyv java alig foglalkozott vele, erősebb volt Voldemort múltja és Draco ténykedése), de a Halál Erekléyi már eléggé sántikált (igazából ugyanaz lett volna a történet nélkülük - Voldemortnak kellett egy erősebb pálca).
Emiatt a kohézióvesztés miatt kólintott fejbe egy-két dolog a 4. rész után. A Főnix Rendjében a thesztrálokon ütköztem meg első körben: ha az előző rész végén is fiákerekkel mentek az állomásra a tanév végén (márpedig azzal mentek), Harrynek már akkor látnia kellett volna őket. De Rowling akkor még nem fedezte fel ezeket a lényeket...
A Félvér Hercegben a horcruxok előrángatása olyan szkeptikus horkantást váltott ki belőlem első olvasatra, amire a mai napig tisztán emlékszek. Az első gondolatom az volt, hogy akkor most lesz x fejezetük levadászni őket? A második pedig, hogy de jó, hogy előrántottuk ezt is a se... kalapunkból. Denem naplójával és a Harry-Voldemort közötti kapoccsal ugyan fel lett vezetve, mégis tökéletesen kizökkentett. És tekintve, hogy az eddigi könyvek nagy-nagy revelációja címszerepet kapott, félrevezetve éreztem magam. A 6. rész nem a Félvér Hercegről szólt, hanem a horcruxokról.
A Halál Ereklyéihez érkezve minden betetőzött. A történet, a lyukak, a kérdőjelek... Jó volt olvasni, szerettem azt is és abszolút megadta a Harry Potter hangulatot, tetszett a végső összecsapás előtti karakterérés is, ahogy Harry a szó minden értelmében felnőtt a feladathoz. Érzésem szerint ebben a könyvben járta be a legnagyobb utat (ha nem számítjuk az elsőt, ahol egyszerű kisgyerekből varázsló lett). Bensőségesebb, közvetlenebb, mélyebb és komolyabb volt, mint bármelyik korábbi kötet, érezhetően ezen az utazáson volt a fő fókusz, emiatt pedig az Ereklyék léte, nem-léte, legenda vagy valóság kérdése abszolút másodlagos volt. Harry maga mondta ki, hogy nem ezek felkutatása a dolga, nem ez az utazás célja, hanem a horcruxok és Voldemort elpusztítása. Mi változik, ha nem derül ki, hogy az ő köpenye AZ A köpeny? A Feltámadás Kövének annyiból jelentős szerepe volt, hogy Harry a halottaiból merített erőt a saját önfeláldozásához, de semmi sem épült köré.
A Pálcák Ura meg... Ó, a Pálcák Ura!
Elérkeztünk a lényeghez.
Az egész történeten átívelő problémát szült vele Rowling, központnak használva Ollivander egyik tételmondatát: a pálca választja a varázslót. Ez kvázi tiszta sor és érdekes, többet ugyan ettől kezdve nem igazán merült fel, de megjegyeztük. Az ikermagok esete is tökéletesen logikus, az alkotott világ szabályrendszerébe illeszkedik. De ez a pálcatulaj-váltogatás, ez agyrém! Próbáltam utánajárni Pottermore-on, találni hozzá valami kapaszkodót, újraolvastam tüzetesen a 7. részt, mert könnyen előfordulhat, hogy az én figyelmem siklott el kardinális információ fölött. Kiderült azonban, hogy nem volt mi fölöt elsiklani. A honlapon a pálcák fáiról, magjairól, rugalmasságáról és hosszáról vannak leírások, tulajváltásról semmi. A könyvben pedig...
Igazából rájöttem: az a fő baj, hogy Rowling nem a Pálcák Urára korlátozta le a mondottakat, mint kivételes, egyedi eset, amitől még különlegesebb lesz a pálca, hanem általánosított. Minden pálcára az vonatkozik, mint a Halál Vesszejére, pont.
Mi ezzel a gond?
A varázsló/boszorkány legyőzésével annak pálcája a legyőzőé lesz. A legyőzetés fogalma viszont nem tisztázott! Harry úgy nyeri el a birtoklás jogát - illetve azért választja őt a Pálca -, mert kicsavarta Draco Malfoy kezéből a saját, eredeti, egyszarvúszőr magos pálcáját! Fizikai erőszakkal szerezte meg! És a Pálca, ami jelen se volt, amit Draco sose fogdosott, tudta, hogy ohh, ez történt, hát akkor öcsém már engem se érdemelsz meg... Kicsit ilyen: elveszed a tesód cukorkáját, ezért tiéd lesz a triciklije is.
De oké, fizikai erőszakkal megszerezhető egy pálca hűsége. Aham...
Draco Malfoy úgy nyerte el a Pálcák Urát, hogy varázslattal lefegyverezte Dumbledore-t! Na, amikor ezt elolvastam, egyből megjelent előttem a kép, amikor Harry a Szükség Szobájában egy rakás diákot tanított meg erre a varázslatra és csak úgy röpködtek a pálcák! De, jó, fogjuk rá, hogy a pálcák tudták/érezték, hogy ez "csak" edzés, gyakorlás. Rendben. Tudjátok ti, hogy mennyi komolyan gondolt és véghez vitt lefegyverzés és mások felett való győzedelmeskedés volt a 7. részig? Gyilkosság, párbaj, csíny...
Hogy mást ne mondjak, rögtön az első lefegyverzés, aminek szemtanúi lehettünk: Piton vs. Lockhart. Vagy Az azkabani fogolyban, amikor Pitont Harry, Ron és Hermione együtt ütötte ki. A Főnix Rendjének minisztériumi csetepatéjánál is röpködött minden és mindenki. Hogy mást ne mondjak, a Félvér Hercegben Harry jóval a Malfoy kúriás, kézből kicsavarásos eset előtt legyőzte Malfoyt a roxforti mosdóban a Sectumsemprával! De az a pálcának smafu volt.
Értitek mi a bajom? Semmi értelme az egésznek, ráadásul visszamenőleg kérdőjelez meg rengeteg esetet! Harrynek már egy ládányi tartalék pálcája lenne, kivéve, ha más legyőzte, mert hát akkor a lánda is vándorol máshoz. De ne tekintsünk vissza, csak előre: Harry Potter, a Pálcák Urának boldog tulajdonosa AUROR lett! Olyan hivatást választott, ami a legnagyobb eséllyel kecsegtet arra nézve, hogy egy bevetés során legyőzik. Nem feltétlen megölik, csak legyőzik, mert láttuk, hogy az is elég. Vagy nem? Harry a 7. rész végén azt ecseteli Dumbledore portréjának, hogy ha természetes halált hal, a Pálca elveszti erejét, jelentőségét. Most akkor mégis csak gyilkossággal örökölhető???
De ha így van, akkor is tovább él az állítás, miszerint Harry AUROR! Olyan hivatást választott, amiben potenciálisan nagy az esélye annak, hogy megölik! Arról nem is beszélve, hogy ha gyilkossággal szerezhető meg, akkor bizony Piton volt a pálcák ura, aztán... Nagini. Ennek az egésznek semmi értelme...
A Voldemort legyőzésének egy sarkalatos pontja tele van megválaszolatlan kérdésekkel, amit megpróbálnak azzal kompenzálni, hogy többször elmondják, mennyi ismeretlen tényező van a pálcák hűsége, gazdaválasztása terén. Ezt készséggel elfogadom, de ettől szétesik és konkrétan érvénytelenné válik Harry végső, Voldemortnak szavalt okfejtése a Pálca birtoklása kapcsán.
Az egyetlen biztos pont az, hogy mindenki a maga pálcájával tud a legeredményesebben varázsolni. Erre látunk is példákat, ugyanakkor megint jön egy apró kérdés. Bellatrixtól ugye megszerezték a pálcáját, azzal igazolták, hogy az átváltozott Hermione Mrs Lestrange. A pálca onnantól eltűnt, senki sem említi többet. A roxforti csatában van a boszorkánynak pálcája, valószínűleg kölcsön-pálca (vagy ő is kicsavart egyet valaki kezéből...). Szóval Molly Weasley annak köszönheti élete nagy diadalát, hogy Bellatrix nem megfelelő pálcával küzdött. Félreértés ne essék, nagyon boldog vagyok, hogy Molly győzött, a párbaj fantasztikus volt, de ha ez a gondolatmenet igaz, akkor Mrs Weasley érdemeiből jócskán elvesznek a körülmények.
Nincs meghatározva, mi számít legyőzésnek, mikor, miért, vagy épp miért nem. Ha a Pálcák Urára lett volna korlátozva az egész, kevésbé lenne lyukacsos a történet ezen része, így viszont, hogy ez ekkora szerepet és jelentőséget kap, mi is jobban szem előtt tartjuk és nagyobb eséllyel vesszük észre, hogy problémák halmozódnak.
Arról nem is beszélve, hogy ha a Pálca, csak úgy, mint a többi Ereklye egy pillanatig se szerepel, akkor se változik érdemben semmi, mert bármelyik másik pálcával eljátszhatták volna ugyanezt. Ennél fogva a Halál Ereklyéi nem többek, mint helykitöltők. Arra jók, hogy Voldemort elmenjen kincskeresőset játszani, Harry figyelmét pedig egy kis időre elvonják. (Egyébként se volt tiszta: minek hívta fel rájuk Dumbledore a figyelmet, ha NEM akarta, hogy Harry beleessen az ő hibájába és keresni kezdje őket? Szimbolikus értelemben értem, hogy a hősnek ki kell állnia a kísértés próbáját, ellen állni neki és a célt szem előtt tartani, de... karakter szempontból ennek a lépésnek semmi értelme sem volt Dumbledore részéről. Harry lett a Halál igazi Ura. Tök jó. És? Nem ezzel, nem így győzött, nem így élte túl másodjára is a halálos átkot.)
Legalábbis én így látom ezt az egészet. Az Ereklyék, különösen a Pálca csak összekutyulták a dolgokat és rengeteg lyukat szaggattak visszamenőleg is a történet szövetébe.
Szia!
VálaszTörlésTök jó ez a cikk :)
Van pár észrevételem: Nagini nem örókölhette volna meg a pálcát, merr nem varázsló, hanem állat.
A pálca tulajdonjoga/tulajdonosváltása szerintem úgy működik, hogy a pálca konkrétan tudja, érzi, hogy a támadó fél azzal a céllal esik-e neki az ellenségének, hogy "namostakaromaztapálcát", vagy sem. Ez a teória ráillene szinte mindegyik kis csatára, ami a könyvekben lezajlott; a fent említett sectumsemprás eset is például, vagy a párbajszakkör - bár ott például egyetértek veled, ott szerintem a pálcák érezték, hogy nem komoly csatáról van szó. A másik elméletem, hogy azoknál a párbajoknál, ahol nem halt meg a legyőzött fél, ott a párbaj után egyszerűen csak felvették a palcájukat a földről. Elvégre ha simán csak ki akarlak ütni, tolok rád egy capitulatust vagy egy petrificus totalust, és ott hagylak a sarokban, megyek tovább a dolgomra.
Írtam egy sokkal jobb hozzászólást, de visszaléptem még a közzététel előtt, és most bazi mérges vagyok, mert nem jut eszembe minden, amit ott leírtam.